Sziasztok!
Most hirtelen pár pohár bor és pár saját főzetésű pálinka mellett megírtam a gondolataimat és problémáimat cca. 2 évre előre havi 2-3 bejegyzéssel. Azt sem tudom hol kezdjem részletezni mind elméleti, mind gyakoralti oldalról. Gondot jelent, hogy ha betartom a havi 2-3 bejegyzést, akkor olvasni is fogják és talán megfogan, ha gyorsabbra veszem a tempót, akkor sokan csak a frisseket fogják olvasni és sok gondolatom elveszik (ami csak akkor baj, ha valakinek hasznos lehetne). Pedig azt hiszem (és hiszem), hogy sok embernek ebben a válságos állapotban akkora megkönnyebülést okozna a rezsiköltségekben, hogy nem jelentene gondot (vagyis ekkora gondot) a lakások fenttartása és ezálltal a hitelek fizetése is könnyebbé válna.
Most mondhatjátok, hogy ez drága technológia, pedig ez nem igaz. Egy pici érzék és pici akarat és persze egy pici pénz (persze nem annyi, mint amennyit mondanak) kell hozzá.
De gondoljatok bele, hogy 300-350 ezer forintot nem megérne (akár részletekben is évek alatt is kivitelezhető és az elmúlt 3 év áremelkedésével kalkulálva), hogy kiváltsátok április és október között a melegvizet? Plussz még a október-november és március-áprilisban a fűtést? Ha napsütéses idő van még esetleg többet is. És persze éveken át! És meg merem kockáztatni, hogy majdnem ipari minőségben. Persze ez csak kb. ár. Lehet olcsóbban is, és lehet drágábban is, de még mindíg messze vagyunk attól a 2-3 milliós ártól amit a gyártók mondanak.
Sajnos a baj az, hogy ezt kitaláltam cca. 2.5-3 éve. Elméletben létezik, de gyakorlatban sajnos nem sikerült megvalósítani. Mégpedig azért nem, mert ahová költöztünk, az a ház alkalmatlan erre a célra. De ettől meggyőződésem, hogy működik (és nem csak az enyém, hanem szakembereké is). Ha pedig hiba van a gondolataimban, biztos lesz itt valaki (aki nem a pénzt akarja hajhászni és hajlandó segíteni), aki segít működőképessé tökéletesíteni a rendszert. Sokaknak segítene és adhatnánk egy pofont a multiknak akik gyártják ezeket a rendszereket és irreális áron értékesítik azt, ami ingyen van.
Egyébként egy gondolat egy következő bejegyzéshez. Gondoljatok bele, mi lenne ha az állam erre fordítana egy kis pénzt (vagy a közmmunkában megcsinálnák nagyjából ingyen, anyagárban), mennyi embert tudnának foglalkoztatni? mennyi embernek lenne munkája? mennyi pénzt tudna spórolni az energián (iskolák fűtés nélkül most aktuális probléma), bár egy másik kérdés az iskolák élelem nélkül, pedig pofon egyszerű megoldással működhetne).
Egy hülye kérdés: akkor miért nem csinálják?
Üdv: L.K.
2011. november 30., szerda
Nem is tudom
Sziasztok
Nem is tudom mi mindent kellene írnom. Az elmúlt hetekben/hónapokban, amíg érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy ilyen blogot csinálnom, annyi minden fordult meg a fejemben. Annyi mindent tudtam/szerettem volna megírni, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Így úgy döntöttem, hogy várok kicsit a dolgokkal és hagyom érlelődni pár napig az érzéseket és gondolatokat. Mindenesetre egy képet feltöltök és hamarosan kitalálom, hogy melyik történetet is írjam le először.
Addígis a miheztartás végett:(
Addíg is:
Nem is tudom mi mindent kellene írnom. Az elmúlt hetekben/hónapokban, amíg érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy ilyen blogot csinálnom, annyi minden fordult meg a fejemben. Annyi mindent tudtam/szerettem volna megírni, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Így úgy döntöttem, hogy várok kicsit a dolgokkal és hagyom érlelődni pár napig az érzéseket és gondolatokat. Mindenesetre egy képet feltöltök és hamarosan kitalálom, hogy melyik történetet is írjam le először.
Addígis a miheztartás végett:(
Addíg is:
És a kicsinyeik:
Azért remélem nem rettentettem el senkit nagyon (mert ilyenek is lesznek)
Egy méltán ideillő idézet Seattle indián törzsfőnöktől
Azt hiszem, hogy ez is lehetett volna az első bejegyzés, de már így alakult, hát maradjon is így. Olvassátok és tanuljatok belőle. Már aki képes, mert sajnos sokakat ismerek én is, akik nem értik miről beszélnek az olyanok, mint én. Nem értik miért lesznek ettől gazdagabbak. Nem többek...csak gazdagabbak....
(Isaac I. Stevens területi kormányzó egyik, a környék sorsát taglaló korábbi beszédére adott felelete)
"A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.
A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.
A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.
A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy darabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.
A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember műveletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.
A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.
Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.
Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lekeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"
Forrás: Természetvédelem, Budapest, 1986/6.
(Isaac I. Stevens területi kormányzó egyik, a környék sorsát taglaló korábbi beszédére adott felelete)
"A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.
A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.
A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.
A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy darabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.
A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember műveletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.
A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.
Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.
Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lekeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"
Forrás: Természetvédelem, Budapest, 1986/6.
Miért is ez a cím?
Sziasztok!
Szóval első bejegyzésem alkalmával úgy érzem kellene egy kis magyarázatot adnom a cím választásra.
A blog létrehozásának oka, hogy jelentkeztem (és fel is vettek) a Debreceni Egyetem Természetvédelmi mérnöki képzésére levelező tagozaton. Mint a bog létrehozása talán igazolja, nem azért jelentkeztem, mert nem volt jobb dolgom, mint tanulni vagy, mert az eddigi végzettségeimel nem találok munkát, hanem azért, mert érdekel is ez a téma (ez később biztos ki is fog derülni). Ezért lett a cím második fele.
Mind általánosságban a természetvédelemről, mind az iskolákban ilyen szakon tanulók részére szeretnék információt adni (és várok is információkat, ötleteket más ezen a területen tanulóktól, dolgozóktól vagy "amatőr" érdeklődőktől/hozzáértőktől. Ha valakinek kérdése van tegye fel üzenetben vagy mailben és megpróbálok utánajárni a dolognak.
Az cím első része (a Corvus cornix) egyik kedvenc madaramra utal. Hogy őszinte legyek fél évvel ezelőtt fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen madár (mint sok más állatról és növényről sem), de a campuson rendszeresen megfordul egy-két példánya. Azt hinné az ember, hogy egy színhibás varjú (egyébként Vetési varjú/Corvus frugilegus a becsületes neve), de mikor elkezdjük figyelni gyorsan kiderül, hogy egy zseniális madár. Élmény nézni (ha valaki teheti figyelje meg), ahogy lóvá teszi a varjakat. Amikor a varjak szaladgálnak a szájukban a dióval és nem tudnak vele igazából mit kezdeni, akkor a Dolmányos varjú ellopja és felszáll vele a magasba (persze messze a többiektől), majd leejti. Amikor összetört megeszi. Az egyik tanárom (szakvezetőm) mesélte, hogy megcsinálja azt is, hogy a kocsik közé ejti. Megvárja amíg a kocsik összetörik és amíg piros a lámpa felszedegeti a használható részeket. Mindenesetre negyon megtetszett és innen kapta a nevet a blog is.
Később lesznek saját képek, tapasztalatok, mind a sulival, mind egyéb tapasztalatokkal kapcsolatban. Leszenk elrettentő példák, mind képekben, mind szavakban.
Remélem tetszeni fog és főleg azt remélem, hogy egy kicsit másképp fogtok hozzáállni a természetvédelem kérdéseihez.
Üdv: L.K.
U.i.: A blog háttérképe az alábbi helyről származik:
http://poltpeter.blogspot.com/
Köszönet ezért a csodálatos háttérképért!
A második kép nem az ő műve, de ez is olyan jó kép, hogy be kellett raknom.
Szóval első bejegyzésem alkalmával úgy érzem kellene egy kis magyarázatot adnom a cím választásra.
A blog létrehozásának oka, hogy jelentkeztem (és fel is vettek) a Debreceni Egyetem Természetvédelmi mérnöki képzésére levelező tagozaton. Mint a bog létrehozása talán igazolja, nem azért jelentkeztem, mert nem volt jobb dolgom, mint tanulni vagy, mert az eddigi végzettségeimel nem találok munkát, hanem azért, mert érdekel is ez a téma (ez később biztos ki is fog derülni). Ezért lett a cím második fele.
Mind általánosságban a természetvédelemről, mind az iskolákban ilyen szakon tanulók részére szeretnék információt adni (és várok is információkat, ötleteket más ezen a területen tanulóktól, dolgozóktól vagy "amatőr" érdeklődőktől/hozzáértőktől. Ha valakinek kérdése van tegye fel üzenetben vagy mailben és megpróbálok utánajárni a dolognak.
Az cím első része (a Corvus cornix) egyik kedvenc madaramra utal. Hogy őszinte legyek fél évvel ezelőtt fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen madár (mint sok más állatról és növényről sem), de a campuson rendszeresen megfordul egy-két példánya. Azt hinné az ember, hogy egy színhibás varjú (egyébként Vetési varjú/Corvus frugilegus a becsületes neve), de mikor elkezdjük figyelni gyorsan kiderül, hogy egy zseniális madár. Élmény nézni (ha valaki teheti figyelje meg), ahogy lóvá teszi a varjakat. Amikor a varjak szaladgálnak a szájukban a dióval és nem tudnak vele igazából mit kezdeni, akkor a Dolmányos varjú ellopja és felszáll vele a magasba (persze messze a többiektől), majd leejti. Amikor összetört megeszi. Az egyik tanárom (szakvezetőm) mesélte, hogy megcsinálja azt is, hogy a kocsik közé ejti. Megvárja amíg a kocsik összetörik és amíg piros a lámpa felszedegeti a használható részeket. Mindenesetre negyon megtetszett és innen kapta a nevet a blog is.
Később lesznek saját képek, tapasztalatok, mind a sulival, mind egyéb tapasztalatokkal kapcsolatban. Leszenk elrettentő példák, mind képekben, mind szavakban.
Remélem tetszeni fog és főleg azt remélem, hogy egy kicsit másképp fogtok hozzáállni a természetvédelem kérdéseihez.
Üdv: L.K.
U.i.: A blog háttérképe az alábbi helyről származik:
http://poltpeter.blogspot.com/
Köszönet ezért a csodálatos háttérképért!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)