Sziasztok!
Ma épp gyógynövények leírását keresgettem, mikor felvetődött bennem egy gondolat. Mégpedig az, hogy a régi öregek mindenféle füvet használtak gyógynövényként, biztos van valami pozitív hatása a parlagfűnek is. Igaz ugyan, hogy mindíg csak azt halljuk, hogy írtani kell, meg hogy sokan allergiásak rá (bár megvallom nekem egy darab ismerősöm van aki azt mondja, hogy allergiás rá, bár az is igaz, hogy nem városon élek már egy ideje).
Mindenesetre abban biztos vagyok (az emlékeim még nem csalnak meg talán), hogy gyerekkorunkban nem nagyon volt allergia (meg nagyjából csak elvétve fordult elő).
A továbbiakban előre szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki nem ért velem egyet (vagy legalábbis a írásommal). Semmiképpen nem kell (és nem szabad) tudományos írásnak tekinteni ezt a szösszenetet, csak egy gondolat megszületésének eredményének. Ezt azért írom le előre, mivel tudom, hogy darázsfészekbe nyúlok és mindenki (főleg a "betegek") eléggé erélyesen szokott reagálni ebben a témában, holott szerintem ésszerűbb lenne csak beszélgetni (mint minden más témában), érvelni és elgondolkozni mások érvein, lehet van benne némi igazság ami segíthet.
Szóval....a gondolat onnan idult ki, hogy a növénytan vizsgámra való készülés óta volt bennem egy késztetés (igazából már vagy 5 éve, de milyen az ember...amíg nem muszály, addíg nem nagyon áll neki), hogy utánanézzek gyógynövényeknek és egy csomó érdekes dolgot találtam. Gyorsan sikerült rájönnöm, hogy azok a növények, amiket szidnak és írtására szólítanak fel minket (pl. Artemissia vulgaris - fekete üröm) régen csodaszerszámba mentek. A legérdekesebb az volt, hogy nagyon sok olyan "dudva" amit még én is ismertem (no nem névről, de láttam már) és úton-út félen megtalálható a fészkesek családjába tartozik (csövesvirágúak alcsaládjába pl. a parlagfű (ambrosia artemisifolia), a bókoló bogánycs (carduus nutans), amíg a nyelvesvirágúak alcsalásdjába a mezei katáng (Cichorium intybus)). Szóval, miután sok bennük a gyógynövény gondoltam, hogy a parlagfűnek is lehet valami okossága. Az persze egyből felmerült bennem, hogy régi magyar gyógynövényes könyvekben nemigen fogok infót találni (mivel nem túl rég van kishazánkban ), de lesz ami lesz alapon kutassunk utána egy kicsit.
Mezei katáng / Cichorium intybus
Első meglepetés az volt, hogy arra számítottam, hogy hosszas keresgélés előtt állok, ha nem csak azt szeretném megtudni, hogy ki miként szeretné kiírtani. Nagyon gyorsan sikerült találni pár oldalt, ami éppen az ellenkezőjével foglalkozik.
A második meglepetés az volt, hogy az ötletem egyesek szerint igaznak is bizonyult. És nem csupán néhány ember írta ezeket, hanem különböző egyetemek is. Egyre inkább elkezdett érdekelni a dolog.
Ambrosi artemisiifolia
Szóval találtam egy cikket amit az Oxfordi egyetem doktorandusz hallgatói írtak, és azt vizsgálták, hogy milyen hatása van a parlagfű a rákbetegségekre. És a vizsgálat pozitív hatással zárult. Hosszas kisérletezgetés után azt állapították meg, hogy a jövő gyógyászatában fontos szerepe lehet.
Persze írtak más dolgokat is sok helyen. Pl. hogy nagyon magas c vitamin tartalma van, hogy nagyon magas a fehérje tartalma, stb.
Gondoltam utánanézek olyan helyeken is a népi gyógyászatban, ahol őshonos a faj (amerika). Pár dolgot találtam (bár még nem volt idő beleásni magam), de azt írták, hogy az indiánok nagyon sok mindenre használták.
A lényeg persze az, hogy Magyarországon nem őshonos faj és persze ezáltal nincs igazából közvetlen ellensége ami kordában tartaná. Persze, ha tartanának hazánkban még legelő állatokat (kecske, birka, stb) nagyobb mennyiségben, ez a probléma is sokkal kisebb lenne, hsizen ezek a fajták nagyon is szeretik a parlagfüvet.
Mint említettem az elején nem szeretnék állástfoglalni abban, hogy írtsuk vagy sem. Én nem írtom, mivel nekem vannak kecskéim. Így ha esetleg egy is kidugná a fejét ők gyorsan lerendezik a sorsát. Elismerem, hogy sokan allergiásak rá, bár abban is látok némi igazságot, hogy ha ki is írtanánk teljesen, akkor allergizálnának az ürömfélékre, a nyárra és minden másra. Amelyik a legerősebb az aktuális listából. És úgy gondolom, hogy nem írthatunk ki minden fajt, ami éppen az utunkban áll (akár allergiá,s, akár gyomnövény, akár bármi más okból). Ha kiirtjuk valamelyik fajt az sok más fajt is magával von és ha nem is hal ki a másik faj, kellemetlensége lehet belőle a következő faj kihalása pedig el is tüntetheti azt is amit nem szeretnénk.
Mindenesetre lehet, hogy el kellene gondolkodni azon is az allergiásoknak (és főleg az orvosoknak), hogy nem tüneteket kellene kezelni, nem a kellemetlennek itélt fajokat kellene eltüntetni a földről (ebben az esetben ez nehéz is lesz, mivel a magja 40 év múlva is kicsírázik), hanem megkeresni az okát, hogy miért van ilyen sok allergiás.
Mára már mindenki tisztában van azzal, hogy a sok kipufógáz, gyárak füstje, stb leterheli a szervezetet. Az ok is kezd talán előtérbe kerülni, hogy amit esznek az emberek azt is méregszámba lehetne venni, mivel a húst (és minden mást) úgy termelik meg, hogy minél hamarabb vágni lehessen. Egymással etetik fel az állatokat (beteg csirkét a disznóval), táppal etetik őket. Magyarországon (mint már tudjuk) nem engedélyezik a génmódosított növények termesztését. Akkor miért van az, hogy ha megnézünk egy pár nagy tápgyártó cég termékeit, akkor azt látjuk, hogy az összetevők között szerepel a génmódosított kukorica. És ráadásul teljesen legálisan. Miért van az, hogy ha nem termelhetjük (ne is engedjék) attól még az állataink megehetik. És persze ezzel mi is. Miért van az (vegetáriánusok figyelmébe), hogy a világon termesztett szójának a 99%-a génmódosított. Gyakorlatilag nem lehet olyat kapni ami nem az. És persze ez minden kajánkba belekerül (mivel olcsóbb, mint a hús) és az állataink tápjában is jelentős részt tesz ki, mint fehérje.
És a legcsodálatosabb az egészben az, hogy csodálkozunk azon, miért nem vagyunk egészségesek, miért ilyen sok az allergiás. Az esetleg felmerülhetne valakiben, hogy ez a rengeteg szemét amit ételnek nevezünk, a stresszel együtt ami a munkában rabszolgaként ér minket, a különböző mérgeket tartalmazó illetszereink (pl. a stiftek alumíniumot, a dezodorok és tusfürdők nehézfémeket tartalmaznak) elleni védekezés leterheli a szervezetünket és egyszerűen nem marad kapacitás arra, amire évezredekig volt. Nevezetesen az allergiára.
Én saját tapasztalatból tudom, hogy mit is jelent elhagyni ezeket. Ugyan nem ezek miatt hagytunk fel a bolti kajával, a bolti szappannal és minden mással, hanem azért, mert olyan helyre költöztünk, ahol megtehettük. És mivel az egész család azt tapasztalta, hogy sokkal jobban érezzük magunkat ezeket csak fokoztuk. Saját termelésű húst eszünk, saját szappant gyártunk, nem szedünk gyógyszereket (esetleg lázcsillapítót), már nem a városban a bűzben lakunk, hanem falun, így nem szívjuk a szmogot (földfelszíni ózonképződés) és a kipufogógázokat. Nyugodtabb munkát kerestünk magunknak, így a stressz is jelentősen csökkent körülöttünk. Persze lehet azt mondani, hogy persze, mert mi megtehettük, de aki ismer személyesen és tudja, hogy mi mindent csináltunk régen, az elcsodálkozott ezen a döntésünkön. És ha mi meg tudtuk csinálni akkor másnak is megy (vagy legalább egy része). A lényeg, hogy nem nagyon betegeskedünk (persze a nátha, mandulagyulladás belefér) és nem vagyunk allergiásak.
2011. december 6., kedd
2011. december 5., hétfő
Az emberi gardáció
Sziasztok!
A múltkor az egyik óránkon (ökológia) a tanárunk érdekes dologról mesélt. A lényege az volt, hogy léteznek "k" (konstans) és "r" (reproduktív) fajok. Ennek a lényeg tömören, hogy az "k"stratégisták a nagytestű, kevés utódot létrehozó fajok akik kevés ideig élnek, nevelik az utódokat (akár hosszú éveken keresztül is. A "r" stratégisták pont az ellentétejei ennek. Ilyen pl. a sáska is. Persze a határ nem teljesen egyértelmű a két csoport között, vannak átfedések.
Mindenesetre a sáskák azért lényegesek, mert enél a fajnál nagyon jól megfigyelhető a gradáció, ami a hirtelen/robbanásszerűen bekövetkező túlszaporodás. Gondolom mindenki hallott már a nagy sáskajárványokról és a pusztításaikról.
A múltkor az egyik óránkon (ökológia) a tanárunk érdekes dologról mesélt. A lényege az volt, hogy léteznek "k" (konstans) és "r" (reproduktív) fajok. Ennek a lényeg tömören, hogy az "k"stratégisták a nagytestű, kevés utódot létrehozó fajok akik kevés ideig élnek, nevelik az utódokat (akár hosszú éveken keresztül is. A "r" stratégisták pont az ellentétejei ennek. Ilyen pl. a sáska is. Persze a határ nem teljesen egyértelmű a két csoport között, vannak átfedések.
Mindenesetre a sáskák azért lényegesek, mert enél a fajnál nagyon jól megfigyelhető a gradáció, ami a hirtelen/robbanásszerűen bekövetkező túlszaporodás. Gondolom mindenki hallott már a nagy sáskajárványokról és a pusztításaikról.
Szóval eddig tartott a tanári előadás ebben a témában, innentől a saját gondolataimat fűzöm tovább.
Nos arra szerettem volna kilyukadni, hogy az ember elvileg a "k" stratégistákhoz tartozna (legalábbis alapvető tulajdonságaiban). Ugyanakkor, ha belegondolunk nagyon elszaporodtunk a bolygón és azt hiszem, hogy ezzel az állítással nem sokan szállnának szembe.
Ugyanakkor van egy lényeges pontja a gradációnak. Mégpedig azt, hogy amikor a sáskák olyan szinten szaporodnak el, hogy már nem tudnak mit enni (vagy éppen betegségektől) egyszerűen az egész populáció önmagába roskad és gyakorlatilag kipusztul. A néhány egyed ami túléli a dolgot persze újra létrehozza a populációt, persze sok idő kell (sáskáknál is évtizedek jóesetben), hogy újra el tudják érni azt a létszámot, amikor megint ilyen létszámot tudnak produkálni.
Szóval az ember is túlszaporodott és kipusztít mindent a környezetében. Lassan nem lesz elég élelem (lásd élelmíszer lázadások az arab országokban)(bár most még csak pénzük nem volt, hogy megvegyék mert raktárakon tavaly is volt elég készlet a világ számára, de mivel felstrófolták az árakat az embereknek nem volt rá pénzük), nem lesz elég víz szóval, ha egy kicsit belegondoltok az ember nem a gradáció folyamatának kellős közepén jár?
Üdv
2011. november 30., szerda
Ötletek
Sziasztok!
Most hirtelen pár pohár bor és pár saját főzetésű pálinka mellett megírtam a gondolataimat és problémáimat cca. 2 évre előre havi 2-3 bejegyzéssel. Azt sem tudom hol kezdjem részletezni mind elméleti, mind gyakoralti oldalról. Gondot jelent, hogy ha betartom a havi 2-3 bejegyzést, akkor olvasni is fogják és talán megfogan, ha gyorsabbra veszem a tempót, akkor sokan csak a frisseket fogják olvasni és sok gondolatom elveszik (ami csak akkor baj, ha valakinek hasznos lehetne). Pedig azt hiszem (és hiszem), hogy sok embernek ebben a válságos állapotban akkora megkönnyebülést okozna a rezsiköltségekben, hogy nem jelentene gondot (vagyis ekkora gondot) a lakások fenttartása és ezálltal a hitelek fizetése is könnyebbé válna.
Most mondhatjátok, hogy ez drága technológia, pedig ez nem igaz. Egy pici érzék és pici akarat és persze egy pici pénz (persze nem annyi, mint amennyit mondanak) kell hozzá.
De gondoljatok bele, hogy 300-350 ezer forintot nem megérne (akár részletekben is évek alatt is kivitelezhető és az elmúlt 3 év áremelkedésével kalkulálva), hogy kiváltsátok április és október között a melegvizet? Plussz még a október-november és március-áprilisban a fűtést? Ha napsütéses idő van még esetleg többet is. És persze éveken át! És meg merem kockáztatni, hogy majdnem ipari minőségben. Persze ez csak kb. ár. Lehet olcsóbban is, és lehet drágábban is, de még mindíg messze vagyunk attól a 2-3 milliós ártól amit a gyártók mondanak.
Sajnos a baj az, hogy ezt kitaláltam cca. 2.5-3 éve. Elméletben létezik, de gyakorlatban sajnos nem sikerült megvalósítani. Mégpedig azért nem, mert ahová költöztünk, az a ház alkalmatlan erre a célra. De ettől meggyőződésem, hogy működik (és nem csak az enyém, hanem szakembereké is). Ha pedig hiba van a gondolataimban, biztos lesz itt valaki (aki nem a pénzt akarja hajhászni és hajlandó segíteni), aki segít működőképessé tökéletesíteni a rendszert. Sokaknak segítene és adhatnánk egy pofont a multiknak akik gyártják ezeket a rendszereket és irreális áron értékesítik azt, ami ingyen van.
Egyébként egy gondolat egy következő bejegyzéshez. Gondoljatok bele, mi lenne ha az állam erre fordítana egy kis pénzt (vagy a közmmunkában megcsinálnák nagyjából ingyen, anyagárban), mennyi embert tudnának foglalkoztatni? mennyi embernek lenne munkája? mennyi pénzt tudna spórolni az energián (iskolák fűtés nélkül most aktuális probléma), bár egy másik kérdés az iskolák élelem nélkül, pedig pofon egyszerű megoldással működhetne).
Egy hülye kérdés: akkor miért nem csinálják?
Üdv: L.K.
Most hirtelen pár pohár bor és pár saját főzetésű pálinka mellett megírtam a gondolataimat és problémáimat cca. 2 évre előre havi 2-3 bejegyzéssel. Azt sem tudom hol kezdjem részletezni mind elméleti, mind gyakoralti oldalról. Gondot jelent, hogy ha betartom a havi 2-3 bejegyzést, akkor olvasni is fogják és talán megfogan, ha gyorsabbra veszem a tempót, akkor sokan csak a frisseket fogják olvasni és sok gondolatom elveszik (ami csak akkor baj, ha valakinek hasznos lehetne). Pedig azt hiszem (és hiszem), hogy sok embernek ebben a válságos állapotban akkora megkönnyebülést okozna a rezsiköltségekben, hogy nem jelentene gondot (vagyis ekkora gondot) a lakások fenttartása és ezálltal a hitelek fizetése is könnyebbé válna.
Most mondhatjátok, hogy ez drága technológia, pedig ez nem igaz. Egy pici érzék és pici akarat és persze egy pici pénz (persze nem annyi, mint amennyit mondanak) kell hozzá.
De gondoljatok bele, hogy 300-350 ezer forintot nem megérne (akár részletekben is évek alatt is kivitelezhető és az elmúlt 3 év áremelkedésével kalkulálva), hogy kiváltsátok április és október között a melegvizet? Plussz még a október-november és március-áprilisban a fűtést? Ha napsütéses idő van még esetleg többet is. És persze éveken át! És meg merem kockáztatni, hogy majdnem ipari minőségben. Persze ez csak kb. ár. Lehet olcsóbban is, és lehet drágábban is, de még mindíg messze vagyunk attól a 2-3 milliós ártól amit a gyártók mondanak.
Sajnos a baj az, hogy ezt kitaláltam cca. 2.5-3 éve. Elméletben létezik, de gyakorlatban sajnos nem sikerült megvalósítani. Mégpedig azért nem, mert ahová költöztünk, az a ház alkalmatlan erre a célra. De ettől meggyőződésem, hogy működik (és nem csak az enyém, hanem szakembereké is). Ha pedig hiba van a gondolataimban, biztos lesz itt valaki (aki nem a pénzt akarja hajhászni és hajlandó segíteni), aki segít működőképessé tökéletesíteni a rendszert. Sokaknak segítene és adhatnánk egy pofont a multiknak akik gyártják ezeket a rendszereket és irreális áron értékesítik azt, ami ingyen van.
Egyébként egy gondolat egy következő bejegyzéshez. Gondoljatok bele, mi lenne ha az állam erre fordítana egy kis pénzt (vagy a közmmunkában megcsinálnák nagyjából ingyen, anyagárban), mennyi embert tudnának foglalkoztatni? mennyi embernek lenne munkája? mennyi pénzt tudna spórolni az energián (iskolák fűtés nélkül most aktuális probléma), bár egy másik kérdés az iskolák élelem nélkül, pedig pofon egyszerű megoldással működhetne).
Egy hülye kérdés: akkor miért nem csinálják?
Üdv: L.K.
Nem is tudom
Sziasztok
Nem is tudom mi mindent kellene írnom. Az elmúlt hetekben/hónapokban, amíg érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy ilyen blogot csinálnom, annyi minden fordult meg a fejemben. Annyi mindent tudtam/szerettem volna megírni, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Így úgy döntöttem, hogy várok kicsit a dolgokkal és hagyom érlelődni pár napig az érzéseket és gondolatokat. Mindenesetre egy képet feltöltök és hamarosan kitalálom, hogy melyik történetet is írjam le először.
Addígis a miheztartás végett:(
Addíg is:
Nem is tudom mi mindent kellene írnom. Az elmúlt hetekben/hónapokban, amíg érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy ilyen blogot csinálnom, annyi minden fordult meg a fejemben. Annyi mindent tudtam/szerettem volna megírni, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Így úgy döntöttem, hogy várok kicsit a dolgokkal és hagyom érlelődni pár napig az érzéseket és gondolatokat. Mindenesetre egy képet feltöltök és hamarosan kitalálom, hogy melyik történetet is írjam le először.
Addígis a miheztartás végett:(
Addíg is:
És a kicsinyeik:
Azért remélem nem rettentettem el senkit nagyon (mert ilyenek is lesznek)
Egy méltán ideillő idézet Seattle indián törzsfőnöktől
Azt hiszem, hogy ez is lehetett volna az első bejegyzés, de már így alakult, hát maradjon is így. Olvassátok és tanuljatok belőle. Már aki képes, mert sajnos sokakat ismerek én is, akik nem értik miről beszélnek az olyanok, mint én. Nem értik miért lesznek ettől gazdagabbak. Nem többek...csak gazdagabbak....
(Isaac I. Stevens területi kormányzó egyik, a környék sorsát taglaló korábbi beszédére adott felelete)
"A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.
A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.
A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.
A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy darabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.
A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember műveletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.
A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.
Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.
Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lekeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"
Forrás: Természetvédelem, Budapest, 1986/6.
(Isaac I. Stevens területi kormányzó egyik, a környék sorsát taglaló korábbi beszédére adott felelete)
"A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.
A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.
A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.
A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy darabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.
A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember műveletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.
A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.
Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.
Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lekeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"
Forrás: Természetvédelem, Budapest, 1986/6.
Miért is ez a cím?
Sziasztok!
Szóval első bejegyzésem alkalmával úgy érzem kellene egy kis magyarázatot adnom a cím választásra.
A blog létrehozásának oka, hogy jelentkeztem (és fel is vettek) a Debreceni Egyetem Természetvédelmi mérnöki képzésére levelező tagozaton. Mint a bog létrehozása talán igazolja, nem azért jelentkeztem, mert nem volt jobb dolgom, mint tanulni vagy, mert az eddigi végzettségeimel nem találok munkát, hanem azért, mert érdekel is ez a téma (ez később biztos ki is fog derülni). Ezért lett a cím második fele.
Mind általánosságban a természetvédelemről, mind az iskolákban ilyen szakon tanulók részére szeretnék információt adni (és várok is információkat, ötleteket más ezen a területen tanulóktól, dolgozóktól vagy "amatőr" érdeklődőktől/hozzáértőktől. Ha valakinek kérdése van tegye fel üzenetben vagy mailben és megpróbálok utánajárni a dolognak.
Az cím első része (a Corvus cornix) egyik kedvenc madaramra utal. Hogy őszinte legyek fél évvel ezelőtt fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen madár (mint sok más állatról és növényről sem), de a campuson rendszeresen megfordul egy-két példánya. Azt hinné az ember, hogy egy színhibás varjú (egyébként Vetési varjú/Corvus frugilegus a becsületes neve), de mikor elkezdjük figyelni gyorsan kiderül, hogy egy zseniális madár. Élmény nézni (ha valaki teheti figyelje meg), ahogy lóvá teszi a varjakat. Amikor a varjak szaladgálnak a szájukban a dióval és nem tudnak vele igazából mit kezdeni, akkor a Dolmányos varjú ellopja és felszáll vele a magasba (persze messze a többiektől), majd leejti. Amikor összetört megeszi. Az egyik tanárom (szakvezetőm) mesélte, hogy megcsinálja azt is, hogy a kocsik közé ejti. Megvárja amíg a kocsik összetörik és amíg piros a lámpa felszedegeti a használható részeket. Mindenesetre negyon megtetszett és innen kapta a nevet a blog is.
Később lesznek saját képek, tapasztalatok, mind a sulival, mind egyéb tapasztalatokkal kapcsolatban. Leszenk elrettentő példák, mind képekben, mind szavakban.
Remélem tetszeni fog és főleg azt remélem, hogy egy kicsit másképp fogtok hozzáállni a természetvédelem kérdéseihez.
Üdv: L.K.
U.i.: A blog háttérképe az alábbi helyről származik:
http://poltpeter.blogspot.com/
Köszönet ezért a csodálatos háttérképért!
A második kép nem az ő műve, de ez is olyan jó kép, hogy be kellett raknom.
Szóval első bejegyzésem alkalmával úgy érzem kellene egy kis magyarázatot adnom a cím választásra.
A blog létrehozásának oka, hogy jelentkeztem (és fel is vettek) a Debreceni Egyetem Természetvédelmi mérnöki képzésére levelező tagozaton. Mint a bog létrehozása talán igazolja, nem azért jelentkeztem, mert nem volt jobb dolgom, mint tanulni vagy, mert az eddigi végzettségeimel nem találok munkát, hanem azért, mert érdekel is ez a téma (ez később biztos ki is fog derülni). Ezért lett a cím második fele.
Mind általánosságban a természetvédelemről, mind az iskolákban ilyen szakon tanulók részére szeretnék információt adni (és várok is információkat, ötleteket más ezen a területen tanulóktól, dolgozóktól vagy "amatőr" érdeklődőktől/hozzáértőktől. Ha valakinek kérdése van tegye fel üzenetben vagy mailben és megpróbálok utánajárni a dolognak.
Az cím első része (a Corvus cornix) egyik kedvenc madaramra utal. Hogy őszinte legyek fél évvel ezelőtt fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen madár (mint sok más állatról és növényről sem), de a campuson rendszeresen megfordul egy-két példánya. Azt hinné az ember, hogy egy színhibás varjú (egyébként Vetési varjú/Corvus frugilegus a becsületes neve), de mikor elkezdjük figyelni gyorsan kiderül, hogy egy zseniális madár. Élmény nézni (ha valaki teheti figyelje meg), ahogy lóvá teszi a varjakat. Amikor a varjak szaladgálnak a szájukban a dióval és nem tudnak vele igazából mit kezdeni, akkor a Dolmányos varjú ellopja és felszáll vele a magasba (persze messze a többiektől), majd leejti. Amikor összetört megeszi. Az egyik tanárom (szakvezetőm) mesélte, hogy megcsinálja azt is, hogy a kocsik közé ejti. Megvárja amíg a kocsik összetörik és amíg piros a lámpa felszedegeti a használható részeket. Mindenesetre negyon megtetszett és innen kapta a nevet a blog is.
Később lesznek saját képek, tapasztalatok, mind a sulival, mind egyéb tapasztalatokkal kapcsolatban. Leszenk elrettentő példák, mind képekben, mind szavakban.
Remélem tetszeni fog és főleg azt remélem, hogy egy kicsit másképp fogtok hozzáállni a természetvédelem kérdéseihez.
Üdv: L.K.
U.i.: A blog háttérképe az alábbi helyről származik:
http://poltpeter.blogspot.com/
Köszönet ezért a csodálatos háttérképért!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)